Ugyan a verdák továbbra is elég illékonyak - és nem csak azért, mert tele van tolvajbandával a város - hanem az optimalizált grafikai motor is hajlamos őket hamar eltüntetni. Ennek ellenére lehetőségünk van arra, hogy egyedi kinézetűre varázsoljuk kedvenc kocsinkat. A lángolt festéstől, az ülés kárpiton át gumikat, felniket, lökhárítókat cserélhetünk minden kocsin. Ez amiatt rizikós befektetés, mert minden küldetéshez általában cimboránk kocsiját használjuk, és amivel jöttünk, az eltűnik. Másrészt a szabad kószálás közben is nagy esély van rá, hogy teljesen lezúzzuk a kocsit és akkor oda a fejlesztés. Persze nem kell aggódni, mert ha ügyesek vagyunk, akkor meg se kottyan egy optikai dizájn beszerzése.
Már az előző részben is született megoldás a szexuális élet megjelenítésére, emlékezzünk csak vissza a kocsiban kurvázás nyikorgó élményeire. Az új részben inkább a futtatáson van a hangsúly, viszont a hivatásos lánykák mellett megismerkedhetünk jóravaló, elcsábítandó barátnő aspiránsokkal is. Udvarolni kell nekik, virágot, ajándékot vinni, elcipelni őket szórakozni vagy vacsorázni. Persze mindegyik lánynak megvan a saját igénye és nem díjazza, ha egy elit étterem helyett pizzériába visszük el. Olyannyira nem, hogy képes azonnal otthagyni.
Ahogy a bandatagoknál is, a csajoknál is számít a megjelenésünk. Minél tutibb cuccokban vagyunk, annál nagyobb csodálattal pillantanak majd ránk, illetve a történeti szál előrehaladtával is egyre nagyobb tisztelet övez majd minket. A barátnőket fel is vihetjük lakásra, de az alapverzióban a kamera kint marad és csak nyögéseket hallunk. Szorgalmas fanatikusok keze munkájaként napokkal a megjelenés után napvilágot látott egy kis javítás, ami segít betekinteni a forró pillanatok közé. Ezt érdemes kipróbálni, még ha valaki 18 éven aluli akkor is.
Azt hittem, hogy a Rockstaros fiúk ellőttek mindent a Vice Cityben. Ugye ott is volt számtalan autó, motor, repülő, helikopter, s mi szem szájnak ingere. Itt már a legelején nevettem egy nagyot, mikor megláttam hogy bicajjal, mégpedig a 90-es évek favoritjával, egy BMX-szel kell/lehet száguldozni. Mindenféle trükköket is csinálhatunk vele, nagyon menő.
Az autók szintén fejlődtek, ezt már az első pár kanyarnál észre lehet venni. Minden kocsinak egyedi felfüggesztése, eltérő úttartása és végsebessége van. Ha ez nem lenne elég, akkor hozzáteszem, hogy az óriási terület egyben (számomra) megszámlálhatatlan autómodellt is jelent. Minden kerületnek megvan a maga autóparkja. Akadnak persze átmenetek, de a gazdagabb vidékeken természetesen jobb, modernebb kocsik vannak, a gengszter környéken a low riderek a menők, a sima belvárosi forgatagban pedig több a családi és az üzletember autó.
A legbiztosabb mód a problémák megoldására, a minél nagyobb kaliberű fegyver magunknál tartása. Bár a korábbi epizódokhoz hasonlóan pisztoly, géppisztoly, gránát és aknavető is akadhat kezünk ügyébe, sőt akár vadászpuska is, a legnagyobb változás éppen a fegyver nélküli harcot érte. Korábban amíg élt üthettük, ha kimúlt, akkor taposhattuk szerencsétlen embertársainkat. Ez a lehetőség ebben az epizódban is fennáll, de emellett megtanulhatjuk a karate, boksz, utcai harc és kick-box mozdulatait is. Ezzel természetesen gyorsan és hatékonyan padlóra küldhetünk bárkit. Ugyan nem minősülnek fegyvernek, de itt kell megemlíteni a csokor virágot és a dildót is, amik természetesen a párválasztás során nyújtanak majd segítséget.
A GTA sorozat tagjai mindig arról voltak híresek, hogy hosszú hónapokra le tudták kötni azokat, akik a kezükbe vették. A történeti szál csupán csak egy része a játéknak. A klasszikussá vált statisztikák között láthatjuk, hogy a játék összes lehetőségéhez képest hány százalékot teljesítettünk. Ez akár két hét folyamatos játék után is mutathat erősen alacsony értéket, de emiatt nem búsulnék, hanem inkább örülnék neki. Az újdonságok mind növelték a variációk és az eltöltendő idő számát, a megszokott titkos küldetések pedig továbbra is bónuszként járnak a játékhoz.
A szintén klasszikus mentős, rendőrautós, taxis stb. küldetések jelentik véleményem szerint a legnagyobb kihívást, hiszen minden kategóriában elérni a 10. szintet nagyon nehéz. Az egyedi ugratásokat is lehet bogarászni egy ideig, s mire megtaláljuk mindet, már álmunkból felébresztve is fejből soroljuk el a kanyarokat a város bármely két pontja között. A játéktér, azaz San Andreas három városrészből áll, mégpedig Los Santos, San Fierro és Los Venturas. Mivel itt a főhős már tud úszni, ezért semmi sem akadályozza meg, hogy átjusson egyik régióból a másikba, kivéve, hogy amint beteszi a lábát egy még nem engedélyezett területre azonnal 4 csillag lesz a jutalma. Persze egy ámokfutást megér, akár kettőt is, de érdemes rágyúrni a történetre és akkor hamar megnyílik az út mindenhová.
Nagyon sokat dob az élményen, hogy minden képesség fejlődhet, akár a fegyverhasználat, akár a vezetéstechnika, sőt különböző járművek, mint hajó, motor, bicaj, repülő tartogatnak speciális mozdulatokat, amiket csak iskolákban tanulhatunk meg.
Az újdonságok felsorolása után nem marad más, mint az értékelés. Ez természetszerűleg szubjektív, ennél a játéknál lehet azt mondani, hogy elfogult is, de talán az ekkora dobásoknál ezt az érzelmi kötődést nem is szégyellem. Annyira jót sikerült - újfent - alkotni - ráadásul a konzol átirat minősége sem gyötrelmes - hogy el lehet nézni az apró hibákat, a visszásságokat, hiszen az összhatás visz mindent. Nálam 2005-ben a második legjobb játék címet érdemli. Az első hely viszont már ki van adva (World of Warcraft). Csak azt sajnálom, hogy nem nagyon tudom eldönteni, hogy szabadidőmet melyik gyöngyszem élvezetére áldozzam a továbbiakban.
|